Az igazoltatás

Babi néni és Zoé kitalálták hogy elmennek szombaton a Tököli gyorsulásra ami este 8kor kezdődött. Babi néni 6 ra elment Zoé-hoz a jó 2107es piros Ladával amit az aranyból készült egyedi mintázatú kulccsal lehetett üzemeltetni. Először elindultak a MOL kútra tankolni. 6800 forintért tankoltak, ami 17 litert jelentett, bár a benzinmutató nem igazán akart felkúszni. Elindultak a kútról, és 5 perc után megálltak Tibinél, akinek egy kis boltja volt Csepel Királyerdőben. Vettek 2 üveg Borbálát (olcsó,elég rossz minőségű,tablettás bor) hogy egy kis bátorságot szerezzenek az este előtt. Szerencsére volt a kocsiban Meggy Márka, nem kellett tisztán inni. Végül elindultak Tököl fele a piros géppel. Babi néni nem kímélte a gázpedált,de szerencsére nem volt nagy forgalom az utakon. Kis idő múlva egy megkülönböztető jelzést használó jármű üldözőbe vette a villogó kék fényét használva Babi néniéket, sokáig tartott a versengés, de Szigetszentmiklósón a Mocskos Ferenc utcában megállásra kényszerítették őket. Kiszálltak a biztosurak a járművükből, odasétáltak a lámpafényben megvilágított a már itt-ott rozsdásodó piros autóhoz, és a szokásos kérdések: jogosítványt,forgalmi engedélyt kérném felmutatni. Babi néni azt felelte hogy sajnálatos módon egyik sincsen. Ennek örömére helyszíni bírság gyanánt már nyújtotta is a 45ezer forint értékű sárga csekket a rendőr amit 30 napon belül kellett befizetni mindenképpen. Ettől a Babi néni irgalmatlanul megijedt és kigondolta hogy ő nem gyűjti ezeket a hülyeségeket ezért inkább elmenekül innét. Szerencsére a "kékek" nem tudtak utánuk jönni. Eközben már fél 9 is elmúlt, szóval inkább kimentek a mezőre hogy kicsit meghajtsák a gépet, Zoé inkább levette a nagymamájától kapott, fényes kövekkel és tollakkal díszített kalapját, mert nem látott tőle rendesen. Hajnali 1 óra lehetett amikor hazafele megálltak az éjjel-nappali boltnál, és vettek 1-1 munkás ampullát amit le is gyűrtek egyből. Babi néni hazavitte Zoét, akinek a kalapja a kocsiban maradt. Amint hazaért még lefekvés előtt elrágcsálgatott 1 karéj kenyeret meg egy rúd cserkészkolbászt aztán elment aludni az öreg.

Egy belvárosi este

A 25 éves Alex éppen munkából hazafele tartott az Andrássy úton, mikor meglátott egy mókust felszaladni az egyik közelben lévő fa legtetejére. Megállt, utána is kapta a fejét. Ahogy felemelte a fejét és tekintete megtalálta az apró vöröses-barna mókust, elmosolyodott. A lemenő nap sugara aranycsíkokat festett tengerkék szemébe. A szél fújdogált és belekapott fekete hajába, megborzongott. Egy pillanatra átvillant az agyán, amikor még kicsi volt, és egy nagyon szép, hatalmas kertes házban lakott a szüleivel, aminek óriási kertje volt és egy szinte égig érő hatalmas nagy fa magaslott a közepén, hogy azon látott egy mókusodút. Sok pici mókus lakta, egész nap lehetett hallani, ahogy zajonganak, játszanak és ugrálnak egyik ágról a másikra, kergetik egymást, élvezik az életet.
            Továbbhaladt, teljesen elmerült a gondolataiban, az aznapi történéseken agyalt. Annyira csak ment, szinte észre sem vette, hogy majdnem elsodort egy embert, aki egy hatalmas belvárosi ház öreg vaskapuján jött ki az utcára.
Kereszteződéshez ért, piros lámpát kapott, megállt. Miközben várta, hogy váltson a lámpa, a túloldalt látott egy babakocsit toló anyukát, aki mellett a nagyobbik gyereke futkározott, körbe - körbe ugrálta anyját és kistestvérét. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást, boldog családnak tűntek.
A lámpa eközben zöldre váltott. Mihelyst lelépett a járdaszegélyről, meg kordúlt a gyomra.
Éhes volt, mivel már hosszú órák óta nem evett egy falatot sem. De nem volt kedve egyedül beülni a sok idegen közé, így felhívta egyik barátját, Pistit, hogy egyenek együtt.
- Szia Pisti - mondta.
- Szia Alex - szólalt meg a telefonba, hangja boldognak tűnt. - Mondjad, miért kerestél?
- Arra gondoltam, hogy lenne-e kedved velem elmenni a gyrososhoz enni egy jót, mert nem szeretnék egyedül enni. Meg az is eszembe jutott, hogy te még nem is ettél gyrost, így hát arra gondoltam velem tarthatnál.
Kis habozás után Pisti megszólalt - Persze, szívesen elmegyek veled, csak mond mikor és hol találkozzunk.
- 20 perc múlva a kis földalatti megállójánál, az Oktogonnál. Feljössz és én ott foglak várni a lejáró tetején.
- Rendben van, megbeszéltük. 20 perc múlva ott leszek.
            A 16 éves Pisti 20 perccel később már ott is volt, nem késett, üdvözölték egymást, s elindultak a gyrososhoz. Ahogy odaértek a bejárathoz, érezték, ahogy a finom illatok terjengnek a levegőben. Bementek és leültek a pulthoz.
A pult mögül Babi néni mosolygott rájuk.
- Mit szeretnétek fiúk? - kérdezte öreges, de mégis kellemes hangon.
- Én egy gyros pitát kérek - szólalt meg Alex elsőként, majd Pisti felé fordult kérdőn.
- Én is azt kérek - mondta.
- Rendben, máris hozom - mondta Babi néni és már fordult is, hogy elkészítse a rendelést.
Miközben forgolódott Alex megpillantott az idős hölgy ingének a zsebében egy régi fekete fehér fotó egy részét. Csak két fejet látott rajta, semmi többet, és azt is csak egy pillanatra.
Pár perccel később már meg is kapták amit rendeltek.
- Jó étvágyat fiúk - mondta a kedves öreg néni.
- Köszönjük szépen - szólalt meg Pisti.
A háttérben egy nagyon bugyuta dalt hallottak, és nagyon csodálkoztak, hogy mennyire együgyű, semmitmondó szövege van. Nevetségesnek tartották, hogy hogyan lehet egy ilyen rossz „dalt” lejátszanak egy ilyen helyen.
Miközben ettek láttak egy plakátot, amin egy verseny állt, miszerint aki megtalálja az egyik pitában elrejtett lakatot és a hozzávaló kulcsot az nyer, azt viszont már nem látták, hogy mit, mert azt már eltakarta a pult. Keresték a sajátjukban, de nem találták, csalódottak is lettek egy picikét. Beszélgettek, ettek, nevettek, jól elvoltak, pár órácskát el is töltöttek odabent.
            Mikor befejezték, megköszönték, kifizették és elmentek. Alex már nagyon fáradt volt és minél hamarabb haza akart menni, venni egy jó forró fürdőt és ágyba bújni, s másnap reggelig fel sem kelni.
- Figyu, én már nagyon fáradt vagyok, nagyon húzós napom volt ma is - szólalt meg Alex, miközben a metrómegálló felé haladtak.
- Jól van, menj csak nyugodtan, pihend ki magad, majd beszélünk még. Köszönöm a kaját, nagyon finom volt, jó ötlet volt, hogy együnk egy gyrost, jól is laktam vele - mondta Pisti.
- Szívesen, máskor is - szólalt meg rögtön Alex - de most már tényleg megyek, jó éjt, szia.
- Szia, jó éjt, és köszönöm még egyszer.
Elköszöntek, Pisti metróval ment haza, Alex meg gyalog.
            Hazaért a 3. emeleti belvárosi lakásába. Vett egy forró fürdőt és ágyba bújt. Másnap reggelig fel sem ébredt. Álmában még bevillant a Babi néni ingzsebébe rejtett fekete fehér fotó, a plakáton hirdetett lakat és a hozzávaló kulcs, amit végül nem találtak meg.

Az elfeledett

A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Babi néni a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. A kutyák egy narancssárga focilabdával játszottak, 5ös méretű lehetett. Kinézett, telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Babi néni nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Babi néni nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el. Visszament és megkereste. Vissza ért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Babi néni most már bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Babi néni nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Babi néni előtt. Babi néni nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Babi néni egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Babi néni utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek. Babi néni elborzadt a látványtól. Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett, a labda pedig kilyukadva. A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Babi néni megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Babi néni most már értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Babi néni a ház másik végéhez futott. Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Babi néni is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van. Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen egy régi ismerősével, Mehmettel találta szembe magát. Mehmet elpanaszolta neki,hogy annak idején mennyi mindent vétett ellene, hogy kizárta az örökségéből és elüldözte a háztól.  Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt... A kulcs mely egyedi mintázatú, aranyból készült és egy darab betűt rejt a mintázat.

Címtelen

 Az árvaházban már közeledett a karácsony ahol sok gyerek várta hogy mit kap. Ott dolgozott egy idős 100 éves de mégis fiatalos gondozó nő akit Babi néninek hívtak.  Ő valamilyen távoli rokonságban állt egy fiatal 16 éves fiúval akit Pistinek hívtak.

 Karácsonyra neki szerette volna adni a legfantasztikusabb ajándékot. Tudta hogy Pisti mindig is vágyott egy telefonra ezért Babi néni vett neki egy igen drága készüléket egy fehér színű  Iphonet aminek a hátulja gyémánt kövekkel van kirakva. Azt gondolta hogy Pisti nagyon fog rá vigyázni hiszen  még nem kapott soha ilyen nagy értékű ajándékot. Eljött karácsony estéje az összes gyerek odaszaladt a szépen feldíszített magas fához majd leültek köré és elkezdték szétválogatni az ajándékokat hogy melyik kié lehet. Már mindenki kibontotta az ajándékát amikor Babi néni meglátta hogy Pisti szomorúan üldögél a fa alatt. Egyből oda is ment hozzá és megkérdezte hogy mi a baja. Pisti azt válaszolta rá hogy szomorú mert mindenki kapott ajándékot de ő nem.  Babi néninek teljesen kiment a fejéből az ő személyes ajándékát odatenni a fa alá nehogy vétetlenül valaki más bontsa ki és abból veszekedés legyen ezért megfogta Pisti kezét és bevezette az egyik  szobába ahol odaadta neki az ajándékot. Pisti elkezdte kicsomagolgatni először nem tudta hogy mi lehet benne mert elég kis csomagban volt. Végre sikerült kibontania, de Pisti meg sem tudott szólalni az örömtől mert ő nem számított ilyen nagy ajándékra. Megköszönte Babi néninek és megígérte neki hogy két év múlva ha majd kikerül innen akkor meghálálja neki valahogy. Pistinek támadt is egy jó ötlete hogy majd mit fog neki venni.  Babi néni mivel dohányzik, azt gondolta hogy vesz neki egy kékszínű vízipipát ami 60 cm-es, biztos örömet fog vele szerezni neki.

Két évre rá Pisti kikerült az árvaházból de még így sem feledkezett el gondozónőjéről az első útja egy Nemzeti Dohány boltba vezetett ahol megvásárolta és egyből el is vitte Babi néninek. Nagyon tetszett neki az ajándék megköszönte és mondta Pistinek hogy ilyen jólelkű, kedves gyereket ő még nem ismert és nagyon örül neki hogy megismerhette.

Don Gatto

Körülbelül hajnali öt óra lehetett.  A helyszín a józsefvárosi piac, közismertebb nevén a tigris piac.
Minden konténer még zárva volt, még aludt a város vagy éppen most kelt ,mert a távolból lehetett hallani ahogy a kínaiak üvöltöznek egymással. Az ember azt hinné hogy veszekednek, pedig csak szimplán beszélgettek.
A távolból kirajzolódott egy alak. A kontérekek között állt. Minden csupa szemét volt, az eldobált kartonok, a cipősdobozok, a parfümös dobozok. Elegáns kiállása volt,eredeti olasz Stefano Neori cipőt viselt. Hajszál csíkos fekete Alpacca öltöny volt rajta. Nadrágját hózentróger tartotta.
Fején kézzel készített minőségi kalap volt. Bal kezén aranyóra, jobb kezét pedig egy arany kisújjgyűrű díszítette amelyben egy monogramm állt: MG. Innen már mindenki tudja hogy Maurizio Gattoról beszélek a magyar-olasz maffiózóról aki egész Magyarország szerencsejáték szolgáltatásait, kuplerájait a kezében tartja. Don Gattonak nagyon befolyásos ismerősei is voltak politikusok, képviselők, bírók,hírességek.
De térjünk vissza történetünkhöz. Don Gatto várt valakire, méghozzá személyes jóbarátjára, jobbkezére Alfonz Ciccire aki egyben a Gatto család consiglieréje volt. De őt mindenki kegyetlen Alfnak ismerte. Miért? Mert fiatalkorában a barátnőjét leöntötte savval mert megcsalta őt.
De ez egy másik történet.
Cicci üzenetet hozott Gattonak hogy valaki tárgyalni akar vele
-Alf, remélem nem drogról van szó megint, mert tudod, ameddig én vagyok ennek a családnak a feje a Gatto család nem fog kábítószerrel foglalkozni.
-Tudom Maurizio. Nekem ajánlották a gyereket, szerintem megér egy próbát.
-Bene. mondta a Don. De ezúttal jön a fiam is a tárgyalásra, akármilyen marha ,akkor is Gatto!
-Rendben főnök. Ha változás van szólok.
Aztán Cicci kikísérte Gattot a kocsijához, és elváltak útjaik.
Ahogy a kocsiban űlt Maurizio eszébe jutott gyerekkori csínytevése aminek most mindent köszönhet.
Még Szicíliában történt, Maurizio 12 éves volt. az utcán sétálgatott egy bottal a kezében.Hozzá fűzöm hogy a gyerekkora nagyon szegényes volt, apja meghalt és az anyjával éltek ketten. Amikor az utcán lófrált észrevett egy gyönyörű nőt, aki nagyon gazdag volt. Egy lánc csillogott a nyakában.
Egy nyaklánc kicsi, szív alakú medállal. A lánc és a medál is ezüst színű volt. Maga a lánc apró kis karikákból állt. A medál elég apró, kissé domború volt.Az elején egy kis piros kő volt beágyazva.
Bizony Maurizio meg akarta szerezni ezt a medált. Oda futott a nőhöz és kitépte a nyakából.
Mikor már biztonságban volt és tudta hogy senki nem követi, akkor gondolkozott hogy vajon eladja és a pénzt az anyukájának adja vagy maga a láncot adja édesanyjának. Maurizio nagyon családszerető ember. Végül eladta a láncot és a pénzt a mamájának adta. Így történt az első csíny és így került késöbb rossz társaságba.

Teltek a napok. Gatto fiát Anthonynak hívják, de sokszor mondták nem méltó a nevéhez mert drogfüggő volt. Apja sok pénzt költött elvonókra gyógyszerekre de mind hiába, fia mindig vissza esett.
Pár nap múlva eljött a találkozó napja. Gatto és Anthony már a megbeszélt helyszínen voltak,de Cicci nem. A Don mindig utálta ha valaki késik.
-Ez a féleszű Alf már megint késik.
Ebben a pillanatban szállt ki a kocsiból Cicci.
-Emlegetett szamár. Mondta Anthony.
- Bocs főnök csak egy rohadék fakabát igazoltatott.
-Nem baj, csak menjünk már..menjünk már. Izgatottan mondta Gatto
Ahogyan beléptek egy asztalhoz és székekhez érkeztek. Az asztalon egy kínai porcelán váza volt. Egy sárkány volt rá mintázva kék színnel a fehér porcelánra. Látszott rajta hogy antik, tehát nem két forint lehetett.
Pár percre rá egy kínai ember lépett a szobába
-Chan Matau vagyok. Mutatkozott be.
-Azért hívtam ide Don Gatto mert kínából tíz tonna kokaint szállítanak nekem és védelem kéne Magyarországra.
-Oh drága kicsi kínai barátom már ne is folytassa. Szerintem jól tudja hogy ilyen szarokkal nem foglalkozom. Látszott Gatton hogy ideges.
-De apa ez jó biznisznek hangzik. Mennyi lenne a mi százalékunk. szólt bele a beszélgetésbe Anthony.
-Kérem bocsássa meg fiam szemtelenségét Chan, tudja szívem mint a vaj és gyerekeimet elkényesztettem, és hát itt is az eredménye!
Gattoék elbúcsúztak és a kocsiba szálltak.
A Don nagyon leteremtette fiát. Mindig tiszteletre tanította. De úgylátszik ebben is csalódnia kell fiában.

Teltek a hónapok és Cicci megint a piacon találkozott Gattoval.
-Ezúttal rossz hírt kell közölnöm főnök. Tégla van közöttünk.
-Micsoda? Miből gondolod ezt?
-A területeinken több ember szerint kokaint lehet venni.
-Az lehetetlen Cicci! Senki nem tenné meg ezt a tiszteletlenséget, mert tudná hogy ez háborúhoz vezetne.
-Pedig igaz Don. Mi legyen?
-Jól van Cicci. Ugye mostanában nem kértek tárgyalást. Szóval az aki szórja az anyagot a területeimen az tárgyalást fog ajánlani. És akkor tudni fogjuk ki a tégla.
-Jézusom! mondta elszörnyedve Kegyetlen Alf
-Mivan Alfonz?
-Uram még egy dologért jöttem, a  fiad tárgyalást kínált újra Chan Mataunál!
-Cicci jól gondolt meg mit mondasz mert az életeddel játszol.
-Don Gatto megesküszöm neked a két fiam és a két feleségem életére!
Gatto elsápadt. Soha nem láttam ilyen sebezhetőnek , ilyen gyengének.
Lehetett látni hogy olyan harag van benne amit még földi ember nem látott.
És hajtotta a Vendetta. Ezt lehetett látni.
- Cicci, menj el. most egyedül szeretnék lenni.

Másnap megírták az újságok hogy Don Maurizio Gatto öngyilkos lett fia szobájában.

Rohanás

Maya egy 20 éves fekete bőrű, flegma Hawaii lány, aki egy nemzeti dohányboltban dolgozik, és imád táncolni plusz énekelni a zuhanyzó alatt.

Egy forró nyári délelőtt Maya elindult a táncórájára, amiről szokásosan megint késik 5-10 percet. Ezért nem is sokat nem vesződött külsejével. Felvette edzőruháját és a hosszú barna leengedett hajára felcsapta a barátnőjének, Zoé nagymamájától kapott kalapot, ami fényes kövekkel, szép tollakkal volt feldíszítve. Lerohant a házból egyenesen át a Főtéren egy elhagyatott épületbe. Szaladt fel a lépcsőn, amikor hirtelen beleütközött egy magas szivarszagú férfiba. Maya kezéből kiesett a kulcstartó, amely csillagformát ábrázol és számára kabala tárgy. De mind ezt Maya észre sem vette csak gyorsan elindult fölfelé és közben a háta mögött vissza kiabált, hogy:

 - Sajnálom, de sietek.

 Ezzel ott hagyta a meglepődött férfit. Ő Don Gatto volt a 30-as éveiben járó olasz származású szivarszagú férfi. A történtek után Gatto megpróbálta összeszedni magát és végre elindulni a boltba, hogy még több szivart vegyen, és a Starbucksban igyon egy finom kávét, ám de amikor húzta fel a kesztyűt a kezére meglátott egy kulcstartót a földön. Lehajolt érte és azon gondolkodott, hogy most keresse meg a lányt és adja oda neki, vagy csak vigye el magával, és ha még egyszer találkoznak, akkor majd visszaadja neki. Helyette úgy döntött megvárja a lakásban, amíg le nem jön, és akkor majd visszaadja neki. Bement leült a fotelba és rágyújtott egy szivarra. Teltek múltak az órák ekkor Gatto hallott valami puffanást a folyóson. Gyorsan kiment, hogy megnézze mi történt, de szerencsétlenségére Maya megint nekirohant. Mindketten a földre zuhantak és Gatto jóízűen felkacagott. Maya nem értette mi baja a férfinak csak bambán nézett rá. Ekkor Gatto megszólalt

 -Nem vagy te egy kicsit szeleburdi?- kérdezte mosolyogva.

Maya szóhoz sem jutott, hogy, egy vadidegen így megszólta és kinevette. Ekkor jól megnézte a férfit, akinek hátranyalt haja, barna szeme volt, és egy tökéletesre vágott bajsza és az arcán egy kis gödröcske jelent meg a mosoly miatt. A lány gyorsan feltápászkodott a földről és elindult, hogy ott hagyja végre azt a férfit. Gatto is felállt és még mielőtt a lány elmehetett volna rákiáltott:

 - Hova sietsz ennyire, hogy még bocsánatot se kérsz azok után, hogy ma már másodjára löktél fel plusz még a kulcstartódat is megtaláltam?

Ekkor Maya hirtelen hátrafordult és most jobban szemügyre vette a férfit, akin egy hajszálcsíkos Alpacche öltönyben volt és a kezén bőrkesztyűt viselt. A férfi kivette a zsebéből a kulcstartót és meglóbálta a feje előtt. Maya elindult fölfelé hogy elvegye tőle. Megállt előtte, épp nyúlni akart érte amikor Gatto megfogta a csuklóját és belenézett a lány gyönyörű szép barna szemébe. Maya kitépte a kezét a férfi fogásából és elvette a kabaláját és így szólt:

- Köszönöm, hogy megtalálta, és hogy visszaadta a kabalám.

 - Nagyon szívesen, de kérlek, máskor jobban figyelj oda a dolgaidra és arra, hogy ne fuss bele mindenkibe!

- Jó jó tényleg sajnálom, valahogy kárpótolhatnálak a sok fájdalomért, esetleg meghívhatlak egy kávéra valamikor?

- Hát nem is tudom. Igazából oda indultam még mielőtt földre nem terítettél, de jó elfogadom a meghívást köszönöm.

Ezzel egymásra mosolyogtak és elindultak a Starbucksba meginni egy kávét. Rengeteget beszélgettek, nevetgéltek, és az óta legjobb barátok.

A nyaklánc

A történetünk egy árva gyermekről szól. Pisti 8éves kora óta árvaházban él, most 15 éves és életében semmi jót nem élt még át. Szörnyű gyermekkora volt, soha nem volt normális családja, soha nem volt egy igaz barátja, jobb, szebb életről álmodni sem mert.

November volt mikor Pisti erősen a szemébe tűző napra kelt fel. Gondolta ő, ez a nap sem lesz más, mint a többi. Szokásosan kivette az ágya alól a focilabdáját, amit még egy karácsonyra kapott az árvaháztól. Gyűlölte a focilabda színét, ami narancssárga volt, de egy árvaházi gyereknek nincs választási lehetősége, így is irigyelték a többiek, hogy neki legalább van saját focilabdája. Aznap nagyon kevesen voltak a parkban így Pisti önfeledten focizott. Rengeteg gólt rúgott. Majd fáradtságában leült egy padra, egy 30, 40 éves körüli nő mellé. Nem szeretett társaságban lenni, vagy valaki mellett ülni, de az a pad volt a legközelebb, és már nagyon fáradt volt, hogy elsétáljon egy másik üres padhoz.

- Nagyon ügyesen játszol! –a nő megszólította.

Pisti iszonyatosan zavarba jött ettől, és meg, se mert szólalni. De valami azt súgta neki, hogy ezt meg kell köszönnie.

Nehezen, de kibökte:- Köszönöm!

Pisti annyira közel érezte magához a hölgyet, hogy úgy érezte életében először, hogy valakivel, méghozzá Melindával beszélgetni szeretne. Először nehezen indult a beszélgetés, de könnyen megtalálták a közös hangot, annak ellenére, hogy Pisti milyen zárkózott volt. A fiú egyre jobban megnyílt, annyira hogy elkezdte megosztani élete nehézségeit a hölggyel. Elmesélte, hogy miken is esett át, hogy mennyire szerette az anyját árvaházi élete előtt, és hogy mennyire hiányzik neki édesanyja szeretete. Pisti csak mesélt és mesélt, míg meg nem látta azt a könnycseppet Melinda arcán.

- Miért sírsz? –kérdezte Pisti.

- Csak, csak belement valami a szemembe. - felelte zavarba esetten Melinda. –  Folytasd, kérlek!

Pisti ekkor furcsán érezte magát, de történetét mégis tovább folytatta. Eddig senkinek nem beszélt semmiről, mondhatni úgy is hogy meg sem szólalt mióta árvaházban van. Kellemetlenül is érezte magát, evégett hogy csak így hirtelen egy idegen nőnek ennyire megnyílt. Nem értette mi történik vele. A fiú észrevette, hogy Melinda meghatottságában egy ezüstláncon logó medaliont szorongat. Mikor újai éppen nem takarták el a medált, Pisti megpillantotta azt. Szív alakú volt pici, piros kővel a közepén. Ahogyan rásütött a nap gyönyörűen csillogott és ez valahonnan nagyon ismerős volt neki. Nagyon megtetszett neki, és valami szívmelengetőt érzett, kíváncsivá tette őt. Vette a bátorságát és rákérdezett a nyaklánc történetére. Melinda zavarba jött ettől. Nagy nehezen, de elkezdte mesélni, hogy a nyaklánc az édesanyjától van, aki nagyon korán meghalt, és Melinda csak 16éves korában kaphatta meg ezt a családi örökséget. Ekkor Pisti a szavába vágott, hogy sietnie kell, mert már későre jár és az árvaház 6órakor bezárja kapuit. Pisti nem szerette volna ott hagyni, és a nyaklánc történetére is kíváncsi lett volna. Titkon remélte, hogy holnap is találkoznak a parkban. Sietve sétált az árvaház felé. Ahogyan kicsit késve odaért felment a szobájába és rögtön el is aludt. Arra riadt, hogy az árvaház egyik gondozója keltegeti a gyerekeket. Gizi néni odaszólt neki hogy reggeli utána menjen fel az igazgatóhoz. Pisti nem igazán értette ezt, egész reggeli alatt azon gondolkodott, hogy mit csinálhatott. Tudta, hogy tegnap 10 percet késett, gondolta biztos ezért kell felmennie. Felbattyogott az emeletre, és félve kopogtatott az iroda ajtaján. Az igazgató beengedte, és leültette. Átnyújtott neki egy csomagot és csak annyit fűzött hozzá hogy ez már nagyon régóta vár itt rád. A csomagra rá volt írva hogy „Isten éltessen a 16. születésnapodon kisfiam”. Pisti rájött, hogy ma van a születésnapja, kinyitotta a csomagot és nagyon meglepődött. Egy ezüstszínű szív alakú nyaklánc volt benne,  rajta pici piros kővel a hátulján pedig még halványan látszódott a „gyermekemnek” felirat. Pisti még egy 10 percig értetlenül ült, majd rádöbbent, hogy a találkozás Melindával a parkban csak egy álom volt . Ekkor könny csordult le az arcán.

 Azóta is mindennap kimegy a parkba, és az álma óta bátrabban ül le egy idegen mellé hisz rájött, hogy jó is kisülhet belőle. Már szerzett barátokat is,  és már nem egyedül focizik. A nyakláncot féltve őrzi és reméli, hogy ő majd személyesen adhatja át a gyermekének azt .

Az idegen

Újabb sűrű nap a belvárosi főzelékfalóban. Zoé, az egyik ott dolgozó, egy csinos, egyszerű fiatal volt, ám annál furcsább álmokkal. Amióta először hallotta Neil Armstrong történetét a Holdra lépésről, azóta legnagyobb vágya kijutni az űrbe és a Holdon járni. 6 éves sem volt még  amikor először hallotta  a történetet, ám azóta sem adta fel az álmát. De hogyan is juthatna egy ilyen hétköznapi lány a világűrbe? Azt csak a befolyásos, pénzes emberek tehetik meg…

Kezdett beesteledni, Zoé műszakja a vége felé közeledett már, el is kezdett felsöpörni, eltakarítani és rendbe tenni mindent, hogy be lehessen zárni. Ekkor lépett be a főzelékfalóba zilálva egy fiatal férfi.
- Helló, egy kávét szeretnék – mondta a férfi udvariasan miközben egy izzadságcseppet törölt le a homlokáról.
Zárórva volt, és nem is kávézó volt a hely, Zoé mégis kedves volt és amúgy sem volt dolga estére mivel monoton életet élt, munka után maximum filmeket szokott nézni albérletében, ahol egyedül lakik, így hát kiszolgálta a srácot.
- Tessék.  És hogy-hogy a főzelékfalóba jársz kávézni, főleg ilyenkor? – kérdezte nevetve Zoé.
- Úgy hallottam itt különösen finom kávét főztök, na meg ilyen bájos eladókkal nem minden főzelékfalóban találkozik az ember. – mondta mosolyogva a srác.
Zoénak tetszett a fiú, mégis furcsának találta a dolgot… A kávé már rág elfogyott, Zoé és a fiú, akiről kiderült hogy Jocinak hívták, hosszasan beszélgettek. Egy hullámhosszon voltak. Joci nagyon kedves volt, mégis titokzatos. Zoé legnagyobb álmáról is mesélt Jocinak. Az emberek általában furcsállták Zoét ha az álmáról beszélt nekik, ám Jocit mintha ez nem lepte volna meg. Mintha ez egy hétköznapi dolog lenne.

Beszélgetésük közepette Joci egyszer csak felállt, közölte  a lánnyal hogy mennie kell, és elviharzott, de előtte egy puszit nyomott Zoé arcára. A lánynak nagyon tetszett, de félt hogy nem látja újra Jocit, mert úgy elrohant. Nem tudta mi történhetett. Megnézte a fehér, gyémántokkal kirakott iPhone-ján (persze csak bizsu gyémántok) az időt, és megdöbbenve eszmélt rá hogy este 9 óra van. Hazarohant, fáradtan indult fel a lépcsőházban a lakásához, ám az ajtó előtti kis színes lábtörlőjén egy borítékot talált. Ahogy ment be az ajtón, a cipőt lerúgta a lábáról és kíváncsian nyitotta ki a borítékot… Meglepődött. Egy térkép. A térkép a leírása szerint egy kincshez vezet, ami a Holdon van elrejtve.
Valaki szórakozik vele? Elvitte másnap egy szakértőhöz, aki megállapította hogy egy több ezer éves térkép volt, és minden bizonnyal eredeti. A szakértő rögtön le is csapott a térképre és felajánlotta Zoénak hogy vele tarthat az utazásra a Holdra. Egy hatalmas álom teljesült. Sajnos Jocit sosem látta többé.  De ki tehette a térképet Zoé lábtörlőjére? Nincsenek véletlenek…

A megszállott

Egy borús novemberi délutánon Zoé az ágyában ült és az ablakon keresztül nézte, ahogy szakad az eső. Egy barna, faragással díszített ékszerdobozt forgatott a kezében, ami egy lakattal volt lezárva. A lakat szögletes volt és közepes méretű, könnyű, ezüstszínű, kissé kopottas, de még így is nagyon szép. Az elejére két egymás felé forduló pacsirta volt gravírozva egy kis lemezre. Még évekkel ezelőtt találta a padláson a kis dobozt egy nagytakarítás alkalmával, de nem tudta kinyitni, mert nem volt meg a hozzá illő kulcs. Sokat töprengett azon, mi lehet benne – ennek ellenére tiltakozott, mikor az apja felajánlotta neki, hogy levágja a lakatot. Zoé ugyanis elhatározta, hogy megkeresi a kulcsot, és ha ő egyszer a fejébe vett valamit, sehogy nem lehetett lebeszélni róla. Átkutatta az egész házat, még a padlást és a pincét is, de a kulcs nem került elő.

Váratlanul kinyílt a szobája ajtaja és az apja lépett be rajta.

- Hé, kislány, elszaladnál cigiért?

Bár már 21 éves volt, az apja még mindig kislánynak hívta. Részben azért, mert elég alacsony volt, másrészről pedig ő mindig is a kislánya marad, nem számít, hogy hány éves.

- Persze. – felelte. Semmi kedve volt kimenni az esőbe, de nem szeretett nemet mondani senkinek. Ezért is használták ki sokan.

Odakint hidegebb volt, mint gondolta. Följebb húzta a kabátja cipzárját és erősen fogta az esernyő nyelét, nehogy kifordítsa a szél.

Nemrég két Nemzeti Dohánybolt is nyílt az utcájukban, úgyhogy a közelebbi felé vette az irányt. Még soha nem járt ott, mert ő nem dohányzott és nem is ivott soha.

Mikor végre odaért, megkönnyebbülten csukta össze az esernyőjét és benyitott a kis üzletbe. Nagy volt ott a rend és a tisztaság, ezért kissé zavarba jött, mikor telecsöpögtette a fapadlót esővízzel. A pult mögött álló lányra pillantott, de úgy tűnt, ő észre sem vette, hogy egyáltalán bement valaki. Még csak fel sem nézett a magazinból, amit olvasgatott. A lány fekete bőrű és hajú volt, és ránézésre annyi idős lehetett, mint Zoé.

- Helló. – köszönt neki félénken Zoé. A lány dühösen sóhajtva csukta össze az újságot.

- Mit akar? – kérdezte külföldi akcentussal. Zoé kicsit megszeppent az eladó udvariatlanságán, de úgy döntött, nem törődik vele.

- Egy doboz kék Bond lesz. – mondta Zoé higgadtan. Maya lerakta elé, amit kért.

- Más?

- Nem kérek, köszönöm.

- Héthetven. – mondta Maya, Zoé pedig szó nélkül átnyújtott neki egy ezrest. Míg a visszajáróra várt, tekintete megakadt Maya nyakláncán, amit egészen addig észre sem vett. Egy ezüst láncon egy kis ezüst kulcs lógott, aminek a vágása kacskaringós volt, fejét pedig egy kis rózsa díszítette. Nem tudta, miért, de érezte, hogy az az a kulcs, amit mindig keresett.

Maya lerakta elé a visszajáró aprót, de Zoé azután is csak állt ott, hogy elrakta a pénzt. Nem tudta, hogyan kérdezzen rá a dologra.

- Figyelj, csak azt akarom kérdezni, hogy... Honnan szerezted azt a kulcsot? – kérdezte Zoé óvatosan és a nyakláncra mutatott.

- Miért érdekel? – kérdezte Maya gyanakodva.

- Hát mert... – elgondolkodott, milyen hihető hazugságot lehetne kitalálni – Egy ugyanilyen nyakláncot hagytam el nemrég, és gondoltam, hogy te találtad meg...

Maya felhúzta a szemöldökét.

- Nem lehet. Ez az egyetlen egész világon.

- Kérlek, add nekem! Tudom, hogy az az enyém. Felismerem. – mondta Zoé határozottan, bár fogalma sem volt, miért volt olyan biztos abban, hogy az a kulcs az övé.

- Nem. – ellenkezett Maya. – Menj el.

Zoé nem tehetett mást, csalódottan elindult hazafelé.

Onnantól kezdve Zoé folyton a kulcsra gondolt. Tudta, hogy meg kell szereznie valahogy, csak azt nem tudta, hogyan. Furcsa érzése volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Sokszor egész éjszaka nem aludt, csak gondolkodott, mit csinálhatna. Úgy érezte, kezd megőrülni.

Már december volt, mikor egyszer csak rájött, mit kell tennie. Őrültségnek tűnt, de nem volt más választása. Mindennél jobban tudni akarta, mit rejt az ékszeres doboz.

Tudta, hogy a dohánybolt náluk este kilenckor zár, és mivel nem egy forgalmas utcában van, este már nem sokan járnak arra. Ezt kellett kihasználnia, ha sikerrel akart járni.

A szüleinek nem mondta, hová megy. Mivel nagykorú volt, amúgy sem várták el tőle, hogy beszámoljon mindenről. Kedvenc táskájából kipakolt mindent és egy téglát tett bele, amit az udvarukban talált. Mivel általában sok mindent hordott a táskájában, nem is találta nehéznek.

Elindult a dohánybolt felé, a friss hó hangosan ropogott a lába alatt. Szíve hevesebben dobogott, mint valaha, de tudta, hogy innen már nincs visszaút.

Mikor a sarokhoz ért, megállt és a falnak támaszkodott. Elővette a mobilját, hogy megnézze, mennyi az idő. Maya műszakja nemsokára véget ér.

Elővette a táskájából a téglát és visszafojtott lélegzettel várt. Ekkor közeledő léptek zaját hallotta. Biztos volt benne, hogy Maya lesz az. Felkészült a támadásra és mikor a lány elhaladt volna mellette, teljes erővel fejbe vágta.

Maya az ütés erejétől egyből összeesett, vére vörösre festette a tiszta havat. Zoé leguggolt mellé és fekete haját félresöpörve leakasztotta a láncot a nyakából. Amint megszerezte, amit akart, sietős léptekkel elindult haza, mielőtt bárki észrevette volna. A téglát pedig ott hagyta az eszméletlenül fekvő Maya mellett – mivel kesztyű volt rajta, úgysem hagyott rajta ujjlenyomatot.

Izgatottan sietett be a szobájába. Leült az ágy szélére és kezébe vette az ékszerdobozt. A kulcs tökéletesen beleillett a lakatba, pont, ahogy Zoé gondolta. Elfordította, majd izgatottan kinyitotta a dobozt. Ekkor elakadt a lélegzete.

Nem volt benne más, csak egy összetört fejű, fekete bőrű porcelánbaba.

Az álombeli nő

A hidegtől az összes szőr felállt a karján. Egy hosszú sikátor elején állt. Sötét volt s köd borított mindent. Nem látott semmit csak egy hangot hallott a végéből. Egy női hang, mely lágy s simogató volt. Nem tudta kit rejt ez a bájos hang, de azt tudta, hogy minden egyes szóval közelebb és közelebb akar kerülni a titokzatos női hanghoz. Minden megtett lépésével erősödik a hang.” Jöjj közelebb! Jöjj közelebb!” 
Bííp-bííp. Hírtelen éles hang hallatszódott. Felült ágyában. Pont úgy nézett ki, mint aki felriadt rémálmából. Az izzadság leverte.  Visszatérő álom volt miből felriadt. Jelentését mai napig senki sem érti. Komódján lévő, régi rozsdamarta órára nézett, mely egyetlen emléke volt elhunyt szüleitől. 6:30-at ütött az óra.
Ágyától elsántikált a fürdőszobájáig. Fogkeféjéért nyúlt majd fogkrémet nyomott rá. Miközben fogát mosta felnézett a tükörbe. Haja barna volt és kócos. Arcán szemüveg díszelgett. Átlagos 16 éves fiú volt. Magassága szint úgy átlagos. Oda volt a számítógép adta csodákért, picit konyított is hozzá.
Sötét, laza farmert kapott magára, melyhez egy világos színű csíkos inget választott. Felvette fekete, bokáig érő sportcipőjét, amit egy ezüst pipa díszített.
Táskáját felkapva leviharzott a konyhába reggelizni. Lent nevelőapja, Mehmed várta.30 éves férfi volt. Arab származású. Előélete kicsit sem volt hétköznapi. Fegyvereket csempészett az országba és dillerkedett. Ámbár utolsó esélyt kapva nem toloncolták ki az országból. Itt maradt s örökbe fogadta Pistit. Kérdés hogy tényleg megjavult vagy a látszat csal és titokban még mindig folytatja alvilági üzleteit.
Együtt elfogyasztották a reggelit. Majd Meki elvitte Pistit az iskolába. Mihejt odaértek elbúcsúztak egymástól. Pisti kiszállt s az iskola felé vette az irányt. Ahhoz képest, hogy szülei elvesztése miatt picit különc volt, ebben az iskolában befogadták, ellentétben a többivel. Barátokat szerzett magának.
Délután, suli után elmentek bandázni. Beültek egy NoRelax nevezetű kishelyre. Stílusos volt. Fiatolos berendezésű. Miután mindenki kikérte a megfelelő italt magának felmentek az emeletre. Leültek a farekeszekből készített kipárnázott padra. Középen lévő asztalra letették italukat. Zsebéből előrántva elővett egy doboz pattinthatós arany Marlborot. Megkínálta barátait. Csak egy társa nem kért, kicsit sznob volt a társaságukhoz, de a szemébe mindenki jópofizott. Rágyújtottak. Közben elfogyasztották italukat és órákon keresztül beszélgettek. Pisti ránézett az órájára,20:00at utött. Felállt és elköszönt barátaitól.
Hazafelé menet egy hangra lett figyelmes. Ismerős volt számára. Pont olyan lágy volt, mint amit az álmaiban szokott hallani. Elindult arra, amerről szólt a titokzatos hang. Minden lépésével egyre hangosabb lett. Megállt. A hang megszünt. Felnézett és egy nőre lett figyelmes. Magas és karcsú volt. Szeme zöld, haja pedig barna. Kövekkel és tolakkal díszített, fekete kalapot viselt. Feszülő fekete piros miniruhát viselt fekete magas szárú és sarkú cípővel. Hideg ellen egy fekete bőr jackit viselt. Vajon ki lehet ez a titokzatos nő? Miért hallotta őt Pisti az álmaiban? Mit akarhat tőle?

Az ejtőernyő

Történetünk két fő hőse Budapest egyik csöndes, ám de igen szép utcájában lakott a Tulipán utcában. Zoé és Babi néni szöges ellentéte volt egymásnak, nem csak korukat tekintve, hiszen Babi néni már kerek egy évszázadot leélt, hanem viselkedésben is. Zoé visszahúzódó szelíd lány volt Babi néni viszont igazi vagány néni volt aki ilyen korában se vetette meg azt extrém sportokat. Megismerkedésüket is ennek köszönhetik..

Mivel Babi nénit rengetegen ismerik és szeretik hatalmas meglepetés bulit szerveztek neki 100. szülinapjára, viszont ezen kívül szeretek volna valami különleges ajándékot is adni hiszen Ő már annyi mindenkinek segített. Kitalálták, hogy elviszik ejtőernyőzni Budapest kívül eső részére. Babi néni rettentően várta már az utat hiszen régi nagy álma volt egyszer több ezer méterről kiugrani és érezni azt a rengeteg adrenalint. Mielőtt a gép felszállt volna Babi, nem nagyon szerette ha lenénizték, elszívott egy cigit vett egy nagy levegőt és elindult. Mikor már a gép elérte a megfelelő magasságot szóltak, hogy lehet indulni. Babi néni egy percig sem hezitált és kiugrottak a profi ejtőernyőssel. A leérkezéssel már adódtak problémák, Babi hiába volt fiatalos csontja ezt néha elfelejtették, landolásnál a térdére esett és kificamodott a térdkalácsa. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt mint a baj. A biztonság kedvéért azért bevitték egy budapesti kórházba. Babit a 102-es kórterembe vitték és bent tartották pár napig, ugyanebben a kórteremben feküdt Zoé is, aki egy kisebb műtét miatt volt bent. Mivel csak ketten voltak a kórteremben így volt idejük beszélgetni. Kiderült az is, hogy egy utcában laknak de még soha nem találkoztak. Ezután majdnem mindennap találkoztak és igaz barátság alakult ki köztük a nagy korkülönbség ellenére is. Babi sokat mesélt izgalmakkal teli életéről, ami ösztönözte Zoét is arra hogy nyitottabb legyen. Egyik szokásos csütörtök délutáni csevegésük alkalmával Babit meglátogatta dédunokája Roland. A két fiatalnak azonnal megtetszett a másik amit Babi is észrevett így fáradtságra hivatkozva megkérte őket hogy jöjjenek inkább később vissza. Nem volt ellenükre az ötlet ezért egy közeli kávézóba mentek ahol egészen zárásig beszélgettek, ezt követte másnap egy vacsora, harmadnap egy ebéd és ez így ment hetekig..

Egy év után Zoé és Babi csütörtökönként ugyanúgy találkozott de most már Zoé és Roland esküvőjének részletét beszélték meg. A hagyományok szerint a mennyasszonynak kell valami kék, valami új, valami amit kölcsönbe kapott és valami ami régi. Zoénak az utóbbit kivéve már mindene megvolt, ezért Babi oda adott neki egy régi rozsdamarta órát amit első és egyetlen szerelmétől kapott. Az esküvő egy csodaszép nyári napon volt amit sajnos Babi már nem láthatott.

Mindennek van valami célja az életben, még a rossz dolgoknak is

Ez a történet azt bizonyítja, hogy bármennyire is azt érezzük, hogy mi már sosem leszünk boldogok, vagy velünk mindig csak rossz dolgok történnek, nem jelenti azt, hogy ez így is van, hinni kell abban, hogy még mi is örömünket lelhetjük az életben.

Egy este, amikor Kira hazaért az egyetemről, elővett egy szál vörös rózsát a fiókjából, ami ki volt szárítva, leült az ablak elé és csak bámult kifelé rajta. Nézte a nagy szemekben hulló hópelyheket és arra gondolt, hogy már megint itt van egy újabb karácsony. Hihetnénk azt, hogy ez örömmel tölti el, mint általában az embereket, de sajnos nem így van. Ha erre az ünnepre gondolt, azonnal elkezdett sírni, vagy inkább zokogni. Ilyenkor mindig előjöttek benne a rossz emlékek. Legszívesebben kihagyta volna az évnek ezt a szakaszát az életéből, de közben tudta, hogy erősnek kell maradnia, nem szabad gyengének mutatnia magát a 16 éves öccse előtt, aki árvaházban nevelkedett 8 éves kora óta. Kira már rég ki szerette volna hozni Pistit az otthonból, de nem volt rá lehetősége, mert nem volt rendszeres állása, magát is alig tartotta el. Aztán az egyetem mellett esténként árufeltöltőként dolgozott a TESCO-ban. Nem volt egy jól fizető munka, de jobb volt, mint a semmi. Kira ritkán tudta csak meglátogatni az öccsét, mert ő Budapesten tanult, Pisti meg Nagykanizsán volt árvaházban. Viszont a karácsonyi látogatás nekik szent dolog volt, mert akkor sosem hagyták volna egymást egyedül. Pisti is mindig nagyon várta nővére látogatását és ki is mutatta az örömét és a testvére iránti szeretetét, csak az a baj, hogy nem szavakban, merthogy a fiú 8 éves kora óta nem szólalt meg, senki nem tudta miért, vagyis jobban mondva egy ember tudta, az pedig a testvére, de ez csak az ő titkuk, senkinek nem beszéltek róla. Pisti zárkozott volt, nem voltak barátai és nemhogy megértették volna őt az emberek, kiközösítették, ezért nem is mozdult ki a négy fal közül, mindig a gépnél ült  és játszott, persze emiatt ‘kockának’ is csúfolták. Valószínű ő ezzel védekezett is, mert legalább elterelte a figyelmét a gondolatairól, amibe beleőrült volna. A két testvér tartotta egymásban a lelket, mert ha nem lettek volna egymásnak már rég feladták volna küzdelmet az életükkel szemben. Legszívesebben Kira sem mozdult volna ki a lakásából, de tudta, hogy tennie kell azért, hogy öccsének a legjobb életet tudja biztosítani, viszont már rég lemondott arról, hogy ő valaha újra szerelmes lesz.

Kira munka után, a TESCO-ból indult haza, amikor a bejáratnál szembe jött vele egy elegánsan öltözött, középkorú férfi, aki fekete öltönyt és bőrkesztyűt viselt, fekete haját hátrasimította. A férfi nagyon titokzatosnak tűnt, de ahogy Kira szemébe nézett, látszott a szemében a kedves, aggodó férfi. Kirának olyan érzése volt, mintha látta volna már a férfit, de ezt a gondolatot azonnal kitörölte a fejéből, mert az lehetetlen lett volna. Egész úton, amíg haza nem ért, ezen járt az agya és egyszerűen nem akart hinni a szemének, de közben azzal nyugtatta magát, hogy biztos csak egy hasonló kinézetű embert látott. Amikor a lakása ajtaja elé ért, elővette a táskájából a lakáskulcsot, bement, ledobta a cuccait a kanapéra és vett egy forró fürdőt. Mostmár megpróbálta másfele terelni a figyelmét, azon gondolkodott, hogy karácsonykor mivel kéne megajándékoznia imádott öccsét. Másnap nem kellett bemennie az egyetemre és így délelőtt el tudott menni vásárolni. A piacon egy idősebb hölgy árusnál meglátott egy vázát, de nem akármilyet, egy eredeti kínai porcelán vázát. Kirának azonnal megtetszett ez az értékes darab és meg is vette, biztos volt benne, hogy öccsének is tetszeni fog.

Kira megintcsak az esti műszak végeztével indult haza, amikor ugyanabban a ruházatban és hajviselettel jött vele szemben ugyanaz a férfi. Másnap ugyancsak elmentek egymás mellett, de Kira vette a bátorságot és leszólította Gattot, mert még mindig emlékezett a fiú nevére, hát hogy is felejthette volna el?! Nagyon félt, de érezte, hogy ezt meg kell tennie, mert ha ez a férfi az, akihez gyerekkori szerelme fűzödik, akkor talán jóra fordulhat az élete. A beszélgetésük során sok kérdésre választ kaptunk:

Kira és a testvére Pisti egy kis falucskában lakott az édesanyjával, aki imádta őket és az apjukkal, aki alkoholista volt. A 2 kicsi rengeteg szenvedésen ment keresztül, nem volt olyan nap, amikor apjuk ne részegen jött volna haza és ne bántotta volna az édesanyjukat. Őket csak azért nem bántotta, mert anyjuk megvédte őket, az életét is feláldozta volna a gyerekeiért. Az apa félelemben tartotta a családját, megfenyegette a feleségét, nehogy elmerjen szökni a gyerekekkel. Karácsony estéjén aztán bekövetkezett a tragédia, az apa annyira nem tudta kontrollálni az indulatait, hogy feleségét megölte, majd amikor rájött, hogy milyen szörnyűséget tett, magával is végzett. Akkor Kira 12, Pisti 8 éves volt és jöttek haza a templomból, mert szerepeltek a Betlehem előadásában. Amikor hazaértek sokk-ként fogadták a történteket, álmukban sem merték volna elképzelni, hogy idáig fajulhat apjuk agresszívitása. Annyira megrázták őket az események, hogy Pisti attól a perctől kezdve egy szót sem ejtett ki a száján. A szomszédjukban egy olasz származású család lakott, az apa drogdiller volt, az anya a bűntársa, egy fiúk volt, Gatto, aki szintén rossz dolgokon ment keresztül. Gatto és Kira egymásban tartották a lelket és megfogadták, hogy amikor felnőnek, összefognak házasodni és az ő gyerekeiket boldogságban nevelik majd fel. Nagyon szerették egymást. Viszont aznap, amikor Kiráéknál megtörtént a tragédia, őket messzire elvitték nevelőotthonba és Gattoék is tovább mentek, mert bújkálniuk kellett, de mielőtt elszakították őket egymástól, Gatto egy szál  vörös rózsát adott Kirának, hogy ezzel bizonyítsa, hogy sosem felejti el a lányt.

Az ő történetükben hihetetlen, hogy ennyi megélt szenvedés, csalódás, tragédia után újra boldogok lehetnek és valóra válthatják a gyerekkori álmukat. Az is hihetetlen, hogy újra találkoztak, de az még inkább, hogy a találkozás óta eltelt 2 év, és már van két gyönyörű ikerbabájuk, ráadásul Pisti is velük lakik, aki teljesen megváltozott a nevelőotthoni önmagához képest, elkezdett beszélni, vannak barátai és szeret élni. A karácsony már számukra is örömöt, boldogságot jelent, nem csak szomorúságot. Lehet hogy ezek a szenvedések is kellettek ahhoz, hogy ilyen példaértékű emberekké válhassanak és hogy ennyire megbízzanak egymásban?! Ki tudja, hiszen tartja a mondás: ‘Mindennek van valami célja az életben,még a rossz dolgoknak is’.  

A furcsa tábor

Zoé egy egyetemi 1 hetes tárborba indult busszal, ami reggel hét órakor indult. A lánynak nem volt sok csomagja, csak egy bőrönd és egy vászon válltáska, amiben az útra legfontosabb dolgok voltak. Ezek közt a dolgok közt ott volt egy egyedi mintázatú, aranyból készült kulcs, aminek a mintázata egy darab betűt rejtett de ő sem tudta hogy mire jó, és egy egyszerű fekete markolatú 20-25 centiméteres ecset amelynek a festő része ezüstös volt, mivel Zoé imádott festeni. A lány kivasalta szőkés-barna haját, kisminkelte magát, nagyon fehér bőréhez illő világos púdert tett fel, gyönyörű kék szemét fekete szemfestékkel emelte ki majd kiegészítésül vörös rúzst használt. Gyorsan felkapott magára egy fehér lenge pólót, egy fekete leggingset egy fekete cipőt, de a csípős hajnali idő miatt fel kellett vennie a terepszínű kabátját és egy fekete sapkát is. A 21 éves lány nem sokkal később elindult. Ideges volt, mert még senkit sem ismert az évfolyamtársai közül. Végül megérkeztek a buszhoz.

Már mindenki fent volt, csak egy pár későre vártak. Zoé gyorsan elköszönt édesapjától és elindult a buszhoz. Megkapta a neki számozott helyet és felvonszolta a csomagjait az emeletre, hogy megtalálja a helyét. A 17. sor bal oldalán már ült egy fekete hajú 25 év körüli fiú. A gondolataiban elmerülve bámult ki az ablakon így Zoé kissé félénken kérdezte meg tőle, hogy leülhet-e, mire a fiú gondolataiból felébredve lekapta a táskáját az ülésről, hogy a lány leülhessen. Zoé alacsony termetének köszönhetően nem tudta feltenni a bőröndjét a busz csomagtárolójába ezért a fiú segített neki. Így látszott csak, hogy mennyire izmos és magas újdonsült társa.  Zoé és Alex összeismerkedtek a hosszú út alatt. 3 óra múlva megérkeztek a tábor helyszínére. Egy erdő közepén kis faházakban szállásolták el a fiatalokat. Zoé szobatársa Maya lett, egy fekete, 20 éves flegma lány. Berendezkedtek majd valamelyik este tábortüzet raktak. Zoé inkább egyedül maradt a szobájában és mivel kissé rossz kedve volt festeni kezdett a magával hozott ecsettel, amikor is egyszer csak betoppant a szobájába egy Mehmed nevű 30 év körüli titokzatos hosszú szakállú arab férfi, aki a tábor melletti Gyrosnál dolgozik és füvet ajánlott Zoénak. Mehmednek Maya (aki éppen azelőtt vásárolt tőle) mondta, hogy próbáljon Zoénak eladni, de a lány nemet mondott rá.

Egyik reggel Zoé kiment a faházból és látta, ahogyan Alex gondolkodva ül egy fatörzsön ezért odament hozzá. Elkezdtek beszélgetni, majd amikor Alex éppen megölelte volna Zoét, Mehmed, aki egy faágon pihengetett közbeszólt valamit a gyros hússal kapcsolatban és elrontotta a varázst.

Pár nap múlva ebédnél Mehmed szolgált fel és Maya, Zoé és Alex egy asztalnál ültek. Maya elejtett pár csípős beszólást Alex stílusára nézve, és jókat nevettek.
A visszautazás előtti nap kirándultak a hegyekben ahova Mehmed kísérte el őket egy kecskén ülve.

A tábor ideje gyorsan eltelt, így már haza is indultak. Maya végül vásárolt még egy kis füvet az arab férfitől. Alex és Zoé pedig összejöttek. Amikor Zoé hazaért az édesapja már nagyon várta és percekig csak ölelkeztek, de azért fájóan vett búcsút ettől a furcsa tábortól.

Csak egy pillanat

Vajon képesek rá az emberek, hogy megváltoztassák az életünket? Az enyémet biztos, velem ez történt.

Pár hónapja jött egy fiú, akit nagybácsim felvett pincérnek. Már elsőre is furcsa érzés támadt bennem, amikor megláttam. Izgatott lettem. Ezt nem mutathattam, hiszen ő csak egy felszolgáló fiú, nem olyan, akit apám szánna nekem. A szüleim halála után csak a nagybácsim maradt nekem és apám helyett apám. Nem is foglalkoztam a fiúval, mert volt elég elfoglaltságom. Az iskola, a magánórák, a barátaim.

Már pár napja nem láttam Mehmet bácsit. Üzleti útra kellet mennie, így egyedül voltam otthon. A medence mellett süttettem magam egy pohár olivabogyós Mártinit szürcsölgetve és kedvenc könyvemet olvasva. Akaratlanul is a felszolgáló fiút néztem, ahogy rendezkedik az asztalok körül. Laza farmer és fehér ing volt rajta. Közelebbről is szemügyre akartam venni így odahívtam, hogy hozzon nekem egy újabb pohár italt. Ahogy közeledett, úgy egyre több pillangó repdesett a hasamba. Nem értem miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket. A haja fekete, a szeme tengerkék. Lélegzetelállító volt, mégis  nagyon gyorsan ki kellet vernem a fejemből.

- Hoznál nekem még egy ugyanilyet, kérlek.

- Természetesen.

- Már egy ideje itt dolgozol, mégsem tudok rólad semmit. Mi a neved? – kedvesnek kell lenni a személyzettel.

- Alex vagyok.

- Szép név. És mit szeretsz csinálni, amikor nem pincérkedsz?

- Zenélek, motorozok.

Elég szűkszavúnak tűnt. Nem tudtam mire véljem ezt a fajta viselkedést. Nem is erőltettem volna tovább a beszélgetést.

- Ha gondolod, este megmutathatom.

- Ó! Rendben van.

Így is lett elmentünk a Mice Club-ba.  Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy félreismertük egymást. Azt gondolta, hogy egy elkényeztetett fruska vagyok, de elmondása szerint kellemesen csalódott. Ahogy közeledett az este vége annál kevésbé akartam hazamenni.  Hazakísért. Az ajtóig kísért és olyan érzésem volt mintha egy filmben lettem volna. Gondoltam ez csak egy átlagos este volt egy új baráttal, mivel részben a főnöke voltam nem történhet semmi. Hát ezt ő valahogyan másképp gondolhatta, mert  amikor nyitottam volna az ajtót megragadta a derekamat a szemembe nézett és megcsókolt.

Elköszönésünk után berohantam a szobámba beraktam egy Likin park CD-t , ami csak jobban felpörgetett és a régi, bőr borítású naplómat előhalásztam a fiókomból és leírtam mindent részletesen. Hogy hol voltunk, mit csináltunk és persze az érzéseimet, amit nehezen foglaltam szavakba és amelyet eddig még soha nem éreztem.  Féltem Mehmet reakciójától, ha meglát Alexel, mert  a legcsekélyebb dolog, hogy kirúgja, de én ezt nem akarom. Én vele akarok lenni.

Az éjszaka egy örökkévalóságnak tűnt. Már látni akartam azt a fiút, aki miatt a nyugodt életem egyszer csak megváltozott.

Eljött az a nap, amit soha nem fogok elfelejteni. Alex kora reggel megérkezett, de nem engedtem, hogy dolgozzon. Azt akartam, hogy velem töltse a napját. Apám nem  volt otthon és azt csinálhattam, amihez csak kedvem volt. Egész délután filmeztünk, lazítottunk, amikor egyszer csak a nagybácsim berontott a szobámba.

- Most azonnal el kell innen tűnnünk!!

Bambán néztem rá, azt gondoltam megtudta az Alexel való kapcsolatomat, erre el akar vinni miért?

 - Mehmet mi folyik itt? Mi ez az egész?

-  Nincs most idő, majd elmagyarázom, de sietnünk kell!

Lerohantunk a lépcsőn és abban a pillanatban rendőrök törték be az ajtót.

- Mehmet Ali kezeket fel, le van tartóztatva!

- Mi? Mi ez az egész?

Csak ezt tudtam kiabálni aztán becsukódott az ajtó mögöttük. Később tudtam csak meg, hogy törvénytelen dolgokban vett részt. Azóta börtönben van, én pedig felnőttem.

Minden csak egy pillanat műve, egy pillanat alatt beleszerettem a pincérembe és egy pillanat műve volt, hogy arról az emberről, akit szinte apámként szerettem, az alkotott kép darabokra hullott szét bennem.

Rejtélyek könyve

Történetünk egy kisvárosban kezdődött, amely olyan kicsi, hogy nevet se adtak neki. Az egyetlen fontos tényező az, hogy itt született a bestsellert író Alex. Igazi nevét vagy ki voltát senkit nem tudta meg soha az ég egy adta világon. Több ember egy helyi rendőrtisztnek tartotta. Kérdezték a főkapitányságon, de senki nem tudott semmit erről a bizonyos Alexről. Bárki is volt annyi biztos, hogy ezzel a névvel rejtegetett valamit

          Könyve egy idő asszonyról szólt, egy bizonyos Babi néniről. Kalandjait 470 oldalon keresztül követhettük. Megtudhattuk, hogy mivel tölti nyugdíjas éveit egy 100 éves fitt, valószínűleg, már üknagymama. Olvasók és kritikusok híresztelték, hogy valami rokoni kapcsolat fűzte össze az írót és a főhősnőt. Ezt a tényt senki nem tudta alátámasztani.            Babi néni a könyvben egy igazán kalandvágyó, kincskeresőt alakított. Rejtélyeket oldott meg, gyilkosokat, bűnözőket kapott el. De egy dolog sosem hagyta nyugton. Feketeszakáll a híre kalóz hova rejthette el a kincseit, amiket összelopott gaz bandájával. Babi nénimindig résen volt, és követte a nyomokat, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy hol lehet. De mire odaért, már túl késő volt. Csak egy ősrégi, rozsdamarta órát talált. Ez az óra sosem tudta megmutatni a pontos irányt. Így főhősünk feladta a kincs utáni loholást. Elvitte az órát felbecsültetni, hát ha legalább a kárba veszett idejét valami tudja pótolni. Az órás elmondta, hogy ezzel semmi nem tud kezdeni, mivel ez nem egy óra, hanem egy iránytű. Így már Babi néni megértette, hogy miért mindig egy irányba mutat a két mutató.

          A drága öreg hölgy nem habozott. Egyből fogta leghasznosabb dolgait (amiről sosem esett szó, hogy mik voltak) és elindult a helyes irányba. Nem tudta, hogy mit fog ott találni. Leginkább abban bízott, hogy ott ahol vége vannak a nyomoknak, ha nem is a kincset, de  legalább reményt talál. Beutazta a fél világot, de semmi. Az iránytű a tengerre vitte ki őt, de semmit, egy fikarcnyi kis reményt sem talált. De aztán eszébe jutottak a régi mesék Edward Teach hajójáról az Anna királynő bosszújáról. A hajó a mélybe süllyedt. Így rájött ha a kincset megakarja találni, akkor víz alá kell merülni. Kora ellenére úgy tudott úszni, mint ha egy tinédzser delfin lenne. A tenger fenekén megpillantotta a hajó maradványait. Közelebb ment és amikor megpillantott egy feliratot a hajó oldalába vésve nem hitt a szemének.

          Alex itt fejezi be a regényét és az olvasók sose tudták meg,hogy mit láthatott meg Babi néni. Az írott próbáltuk megkeresni, de hiába. Senki nem hallott felőle, és senki sem látta már egy jó ideje. Utána jártunk a hajónak, és hogy ebből mennyi igaz. Sok sikerrel nem járt a kutatásunk, de egy valamit már tudunk, itt még nincs vége a történetnek. A hajó oldalán ez a mondat állt: "Kapj el ha tudsz!"

Az igaz barátság

Maya egy magabiztos, flegma 20 éves néger lány volt, aki egy dohányboltban dolgozott. A napjai átlagosan teltek, semmi különös vagy izgalmas nem történt vele. Ám egyszer csak egy sorsfordító nap következett be az életébe.

Ahogy minden nap is szokott reggel 7kor felkelt, megitta a cappucinos kávéját, felöltözött, a rasta haját megigazította, a kabala, csillag alakú kulcstartóval díszített kulcsát megkereste és bezárta az ajtót. A pink mp3 lejátszója szokásosan a kezében volt, hallatva a kedvenc zenéit elindult dolgozni. Nem is sejtette még mi vár rá aznap. Ahogy beért a munkahelyére máris sorra jöttek az emberek megvenni a napi cigijüket. Ahogy általában, most is voltak fiatalkorúak, akik megpróbáltak cigit venni tőle, de mivel ő egy flegma beállítottságú lány volt, szeretett kötekedni, és elkérte tőlük a személyijüket. De ő sem volt mindig ilyen flegma, csak az évek csalódásai után egyszerűen ilyenné vált. Ez úgymond egy védekezés volt a világgal szemben, azt hitte így kevésbé lesz sebezhető, ha a világot elzárja magától. Ezért is költözött olyan messze az otthonától, hátra hagyva minden sérelmét.

Ám azon a napon megtörtént az, amire talán soha nem is számított. Egyszer csak besétált egy néger lány, külsőleg semmi különleges nem volt rajta, de aki látta Maya szemét tudta, hogy ő ismeri valahonnan. Ismerte is, ő Jessica volt, Maya régi legjobb barátnője. Ahogy egymásra néztek mindkettőjüket egyszerre töltötte el boldogság és szomorúság is, hiszen ők haragban váltak el. A történetük egyszerű volt, ők már kislány koruk óta testvérként szerették egymást, míg nem jött egy fiú akibe Jessica beleszeretett, ahogy Maya is. A fiú Jessicát választotta, amit Maya nem tudott elfogadni, ezért inkább a menekülést választotta és mindent és mindenkit otthagyott, még a legjobb barátnőjét is. Jessica próbálta megbeszélni vele, de nem adott rá esélyt.

Azóta hosszú évek teltek el és úgy látszott Mayában még mindig tengtek az érzelmek és nem tudta lezárni a múltat. Jessica ezért is utazott több száz km-t, hogy újra láthassa barátnőjét. Munka után visszament hozzá és elhívta, hogy igyanak meg valamit. Maya habozva, de belegyezett. Kiderült, hogy, azóta is boldog párt alkotnak, és az első gyerekük után, útban van a második is. Itt jött rá Maya, hogy mekkorát tévedett, amikor azt hitte, hogy nem illenek össze, és inkább elment, minthogy lássa, hogy élnek boldogan. Egész éjjel beszélgettek, és az emlékek sorra jöttek fel, és megtört a jég.

Rájöttek, hogy hiába teltek el évek, ugyan ott tudják folytatni a kapcsolatukat, mint ahol abbahagyták. Hiszen egy igaz barátság egy életre szól, és azt semmi és senki nem tudja elrontani. Igaz, néha lehetnek döccenők, de ha elég erős a barátságuk, mindent kibír!

Ez is még cím nélkül

Hűvős áprilisi este volt. Egész pontosan 13.-a csütörtök. Nem sokkal múlhatott 8 óra mikor a Vörösmarty téri metró aluljáróba befutott metróból kizúduló tömegből egy nem mindennapi alak magaslott ki. A férfi, akit Mehmet-nek híntak legalább fél fejjel magasabb volt a tömegben levő férfi társainál, barna bőréhez nem túl átlagos kék szem párosult, ami miatt már méterekről kitűnt a tömegből. Feltűnését csak segítette borostája és könnycsepp alakú tetoválása bal szeme alatt, ami a legtöbb emberből félelmet váltott ki. Nem is csoda, hogy az előtte siető néger lány, ahogy meglátta a férfit kicsit szorosabban szorította hónalja alá válltáskáját.

Ahogy felértek a lány sietve a rakpart felé folytatta útját. Csak akkor lassított mikor hátra nézett és nem látta maga mögött a magas alakot, csak a szokásos esti tömeget. Nem kellett két percet se várni a Vigadó téri villamos megállóban, mikor befutott a Vágóhídra tartó villamos.

A lány felszállt és leült az ajtóhoz legközelebb levő ülésre. Lehúzta fehér átmeneti kabátjának cipzárját- Mikor a vezető becsukta az ajtókat a lány visszanézett a metró felé. Látta, hogy a magas alak közeledik a villamos felé, de már nem félt. Tudta, hogy mostmár nem tud felszállni a villamosra. Ebbe beletörőődött a férfi is aki ekkor elővett a ferzsebéből egy cigarettás dobozt miközben lassan bandukolt tovább a megálló felé.

Mikor odaért kinyitotta a dobozt és kivette annak minden tartalmát, ami nerm volt  több egyetlen száll ciginél és egy öngyújtónál amit John Travolta arca díszített. A cigit szájába téve komótosan bazzyogott el a legközelebbi kukáig amibe kidobta a dobozt. Ahogy megfordult épp meggyújtotta volna a száll cigijét mikor látta, hogy a villamos még mindigg ott áll és az ajtajait is kinyitotta. Kihasználva ezt felpattant a járműre, öngyújtóját fekete bőrdzsekijének mellényzsebébe csúsztatta, cigarettáját pedig jobb füle mögé tette. Körbenézett.

 Látta ,hogy az egyetlen ülőhely a néger lány mellett van, Máskor szinte sose ül le, most valamiért mégis elfoglalta a helyet. A lány újra erőssen fogta táskáját, és cipzárját is éppen addig húzta, hogy arany nyaklánca ne látszódjon. Nyomasztóan érezte magát a nem túl bizalaomgerjesztő férfi társaságában.

Legnagyobb szerencséjére egy idős nő szállt fel. A lány felpattant és tört magyarsággal szólt az idős nőhöz:

-Tessek leulni holgyem.

Az idős nő leült és csak egy mosollyal köszönte meg a lány udvariasságát, aki a villamos forgójába talált magának állóhelyet.

A villamos kb. 6-7 perc vesztegelés után végre elindúlhatott. Ez idő alatt beért a következő metró is aminek köszönhetően álló hely se nagyon akadt. A közetkező megállónál a tömérdek fáradt munkással egy fiatal terhes lány szállt fel. Mehmet felállt. Ezt egy alacsonyabb kopasz férfi egyből ki akarta használni, hátizsákját levette és el akarta foglalni az üressé vállt helyet. Mehmet jobb kezével megszorította a férfi karját és csak annyit mondodtt neki:

-Helyet terhes lány miatt hagyni üres. -majd a lányhoz fordult- Nyugodtan ülni le.

-Köszönöm!- mondta a lány aki kihasználta Mehmet kedvességét.

Mehmet látta, hogy a forgóban nem áll olyan sok ember és ott neki tudna támaszkodni a korlátnak.

A néger lány félve vette észre, hogy a gyanús külsejű férfi megint a közelébe van. Hátatfordított a férfinak. Gyakran pillantott órájára. Mintha sietne. Néha rápillalntott Mehmet-re. Látta, hogy a mellényszebére egy toll van csíptetve, amibe egy forma van gravírozva. Valahonnan ismerős volt neki. Talán egy vég logó lehetett. Mikor a férfi odafordult a lány mindig visszafordult a másik irányba.

 Pár perc múlva a férfinak lett kínos, hogy a lány feltünően fél tőle.

-Szeretne, hogy arrébb állok?- kérdezte a lánytól, aki nem vállaszolt. Ilyedten nézte a férfi vakítóan szép kék szemeit.

-Félni tőlem?-szólt újra a férfi.

-Nem.-válaszolta egykedvűen a lány.

-Akkor mer nézni Mehmet?

-Szem van....őőő...to see the world.

Mehmet csak mosolygott, a lány csak megvetően nézte őt.

Mikor a Nemzeti Színháznál a lány megfordult Mehmet már nem volt ott.

A lány megnyugodott. A következő megállónál ő is leszállt. Visszafele indult és velsétált a Rákóczi-hídra. Az utolsó pár lépcsőfokot futva tette meg, hogy elérje az éppen akkor érkező 103.-as buszt. Ezzel a végállomásig, Kelenföldig utazott. Ott leszállás után sietve indult a pályaudvar alatti aluljáróba. Ott berontott egy Nemzeti Dohányboltba.

-Sziasztok!-kiabálta lihegve-Bocsanat, hogy késtem.

-MAYA!.-kiáltott egy mély férfi hang hátulrol.

A lány megfordult. Főnöke, Gatto állt mögötte. Szokásos hajszállcsíkos öltönyébe, haja elegánsan hátrafésülve.

-Ne haragudj Gatto! A villamos miatt késtem.

-Tudom soha nem a te hibád.-válaszolta a férfi szemöldökét összeráncolva.-Na menj dolgozni! Frici nem bírja egyedül a vevőket....

-Megyek.-lihegte és befutott öltözőjébe. Levette kabátját és pulóverét. Közbe hallotta ahogy Gattó kiabál hátra.

-Chiao Maya. Elmentem.

-Chiao Gatto.

Mikor belépett a az üzletbe azt látta, hogy egy száll vevő sincs. Kolegája Frici a kassza mögött ült és telefonján játszott.

-Gatto azt mondta tömeg van.-mondta értetlenül.

-Szard le. Tudod, hogy hülye. Agyára ment a biznisz.

Szokásos hétköznap éjszakai műszak volt. Elvétve tértek be vevők. Többségük kamasz aki alkoholt akart, de nem töltötték be a 18-at.

Éjjel fél kettő körül Frici volt a kasszánál, Maya pedi az öltözőben ette otthonról vitt pizzáját. Egyszercsak letette és kirohant Fricihez.

-Frici. A családodba van török úgy-e?

-Igen. Nagypapám az vol míg élt...

-És tüle kaptad az a régi lakatot amivel a bicajodat szoktad lelakatolni mikor vásárolni mész?

-Igen. De mért?

-Nálad van?

-Igen. De mért kérded?

-Megnézhetném?

-Persze.

Frici egy régi kopottas lakatot vett elő a pullt alatt levő táskájából.

Maya vizsgálta. A lakat oldalán egyanaz a minta volt mint amit a gyanús kűlsejű férfi tollán látott.

-Ez mi?

-Papa családjának címere. A kulcson pedig egy rózsa. Ez az ő anyukájának családját jelképezi.

-szóval ez a címer csak a tiétek?

-Igen. A család címere évszázadok óta. De mért kérded?

-Láttam ma ezt a címert egy tollon....

-Milyen tollon?

-Egy egyszerű ezüst színű golyóstollon. Egy nagyon magas férfinál volt.

-Szerintem a másod unokatesvéremről beszélsz. Könycsepp volt a szeme alatt?

-Igen.

-Az ő lesz.

-Ilyesztő ember...

-Tudom. De jó gyerek. Mehmet-nek hívják. Szerintem már találkoztál vele.

-Tényleg?

-Igen. Van egy gyrosozója a Városligetben. Karácsony előtt ettünk nála.

-És tényleg. Emlékszem.

Maya nem tutta mit gondoljon. Megnyugodott de még mindíg félt a férfitól. Fricinek nem mondta el, de tutta, hogy Mehmet igazábol nem csak egy gyroszos török, hanem a keleti maffia legnagyobb Magyarországi képviselője: Ali Ahmed.

Felemelkedés

  2013at írunk. Rohanó világunkban  nincs idő mindig helyesen táplálkozni. Egyre több a gyorsétterem. Például MCDonalds vagy KFC, egy ilyen gyorsétterembe dolgozik hősünk is Mehmet. Gyorsétteremnek nem nevezhető mobil főzdébe dolgozott a Keleti pályaudvarnál.30 as éveibe járó fiatalember sokkal többet akart az életétől .Itt kerül a képbe Noel, aki drogdíler , persze csak amatőrbe, nagy álma hogy végre komolyan vegyék őt. Noel szakmája vonatszerelő. Keleti pályaudvarba újítanak fel mozdonyokat. Noel bringával jár dolgozni, egy kék vázú bringával, oldalán egy jellegzetes zöld villámmal amit az előző tulajdonos festett oda. Mivel az otthoni körülmények nem engedték meg hogy csomagoljon magának ételt , nagyon sokszor választotta Mehmet munkahelyét. Így ismerkedtek meg hőseink.
       Noel  a feltörekvő drogdíler és Mehmet az egyszerű arab gyros árus aki szeretne kitörni . Az alap adott. Noel elszórt magvai tápanyagdús talajra leltek Mehmet agyában. Mehmet szinte ette Noel minden szavát, Noel elmondta hogy 5 visszatérő kuncsaftja van. Ezt persze kevésnek találta ,félreértés ne essék. Noel többre vágyott, ebből az 5 függő kuncsaftból is elélt volna. De ettől többet akart, fényűzést ,  luxust. Erről nem Noel tehetett, gyerek korában maffiozó mostohaapja megteremtette ezeket a körülményeket,minden szép volt a maga módján. Míg nem felébredtek az álomból,  a konkurencia Noel apját „eltüntette” anyját pedig külföldre vitték prostituciós célokra. Noel sikeresen elvégezte a gépész iskolát , és állami finanszírozással főiskolára ment. A két srác sokat beszélgetett ,tervezgetett, míg nem arra jutottak hogy több kuncsafthoz logikusan több anyag kell. Termeszteni kezdtek , fő bázis Mehmet 18kerületi kertes háza lett, amit az anyától örökölt halála után. Jól ment a  biznisz , Noelék feljöttek, Budapest egyik legnagyobb ellátója lett, elérte a célját, és persze ebbe Mehmet is benne volt. Mindketten felhagytak a régi munkahelyükön , belevetették magukat a nagybetűs életbe, bulik, jobbnál jobb kocsik , nők, egyszóval minden mi szem szájnak ingere lehet . Persze az ilyen méretű siker ellenségeket szül , nem is keveset. Nekik is akadt pár , igazából csak egy. Jobban mondva egy csapat, egy csapat koreai termesztő akik főképp Metamfetaminnal foglalkozta, de akadtak kristályok is, és persze a jó öreg szinte kifelejthetetlen fű , amivel a fiuk is kezdték. Ezeket a srácokat nagyon szurta Mehmeték sikere, közös megegyezés alapján az elmeszeléss mellet döntöttek, a két srácot elteszik lábalol a labort pedig felgyújtják, a terv egyszerű, leszámolás. Kifigyelték őket, Noelt  újpesten kapták el , fekete furgonba nyomták, és a Csepeli bázisukra vitték a sárgák. Nem bántak vele kesztyűs kézzel meg kell hagyni, megkínozták mielött megölték. A koreai csapat orvosa feldarabolta Noelt  és egy Pest megyei tanyára szállította ahol disznók vacsorája lett. Mehmettel már  nehezebb dolguk volt, menekülőre fogta. Mindent maga mögött hagyva egy kis kézpénzel Szeged felé tartott, ahol nagybáttya lakott . Ott akart elrejtőzni,terve be is jött, bár a rokon nem fogadta nagy szeretettel, Mehmetnek munkát szerzett.
     Mehmet Szegeden dolgozik , megtisztult, vallásos lett, egyáltalán nem hiányzik neki a fényűzés. Megtanulta kezelni a dolgokat, nem vágyik már sokra, nagybáttyával földet művelnek. Mehmet nagyon megkedvelte  a zenét, szinte drogként hatnak rá egyes melódiák, Linkin Park rajongó lett, meg is vette a legújabb lemezüket a Living Things névre hallgató korongot. A történet itt ér véget, Mehmet megtalálta az arany középutat. Boldogan él.

A rejtélyes kulcs

Egy napsütéses napon Gatto  az  olasz származású, de magyar   maffiózó, épp a szokásos reggeli sétát töltötte a Margit-sziget egy eldugott, de szerinte legszebb szegletében, természetesen testőrei kíséretében. Egyszer csak szembe jött vele egy fiatalos, festett fekete hajú néni, Babi néni, aki egy kék vázas biciklit tolt maga mellett. Mikor elhalad Gatto mellett, azt mondta neki hogy: - keresd a kulcsot. Ezután szinte egy pillanat alatt kámforrá volt.

Gatto miután hazaért, csak ezen tudott gondolkozni, hogy vajon mit is akarhatott  tőle az a néni. Másnap reggel ugyancsak kiment a Margit-szigetre, a fekete Calpacca öltönyében, és szivarral a kezében. Ismételten jött Babi néni, ezúttal azonban Gatto megállította.
- Mit akarni tegnap azzal hogy keressem kulcs?
- Ha  eljön az ideje megtudod fiacskám.
 - De mégis milyen kulcs?
- Az a kulcs, ami a jövődet rejti.Gatto a beszélgetés után még inkább elvesztette a fonalat. Sehogy sem értette, hogyan rejtheti egy kulcs a jövőjét, és hogy ő hogyan találhatná azt meg. A következő héten egyszer sem találkozott Babi nénivel, így felfogatta a legjobb magánnyomozót, hogy derítse ki hogy hol lakik a nő. A magánnyomozó sikerrel járt, ezután Gatto ellátogatott Babi nénihez. De hiába faggatta nem mondott neki semmit amin elindulhatott volna, sőt még inkább összezavarta azzal hogy azt mondta neki, hogy csak hallgasson a szívére. A férfi épp a heti üzleteit bonyolította le amikor is elhaladt egy árvaház előtt. A luxus autója ablakából észrevett az árvaház falának beeső részénél egy csillogó arany tárgyat. Megállítatta a sofőrrel az autót, és kiszállt hogy közelebbről is megszemlélhesse a tárgyat. Nagyon meglepődött amikor egy arany, különleges mintázatú kulcsot talált, amibe egy R és –egy H betű volt egymásra szép grafikával belegravírozva. Fogalma sem volt, vajon mihez tartozik az a kulcs. Este alvás helyett is csak ezen gondolkozott.  Nem hagyta nyugodni ez az egész, hogy egy ismeretlen nő azt mondja neki hogy keressen egy kulcsot, ami a jövőjét rejti, majd egy titokzatos arany kulcsot talált. Reggel az interneten rákeresett a kulcsra, remélve hogy ott talál valamit. Szerencséjére megtalálta, de nagyon meglepődött, mert a kulcs a Reménység Háza nevű árvaház létre jöttének 200. évfordulójára készült kulcs volt, amit a polgármester nyújtott át még 2009-ben a az árvaház igazgatónőjének. Gyorsan felöltözött és elment az árvaházba. Az igazgatónő pont szabad volt, így tudott vele beszélni. Elmesélte neki hogy a minap találta a kulcsot, az árvaház előtt majdnem.  Ágnes, az igazgatónő sehogy sem értette hogy kerülhetett ki az épületből a kulcs. De hálája jeléül, amiért  megtalálta a kulcsot, meghívta Gattot ebédre, de mivel nem tudta elhagyni az árvaházat, mert nem volt a gyerekekre elég felügyelő, így az árvaház ebédlőjében ültek asztalhoz. Gatto ezt cseppet sem bánta. ebéd után megkérte Ágnest hogy vezesse körbe az árvaházban. A nő szívesen meg is tette.  A hátsó udvarra érve  Gatto észre vett  egy kisfiút aki nagyon hasonlított  az ő kiskori énjére. Ágnes elmondta hogy van bennük egy közös dolog, mégpedig hogy mind a kettejük édesapja olasz volt. ezután Gatto odament a kisfiúhoz. ekkor észre vett egy különös formájú anyajegyet, amilyen van neki is, ugyan úgy a nyakán mint a kisfiúnak, és mint amilyen a saját apukájának is volt. ezután megkérdezte hogy hívják. A kisfiú mosolyogva mondta hogy  Georgo. Ágnes elmesélte hogy, Georgo édesapja 1 éve elhunyt, és az anyja nem tudta őt eltartani. Gatto tudta hogy édesanyja halála után az apjának viszonya volt egy nővel , és hogy gyerekük is született, de soha nem hallott többet róla. Ekkor rájött hogy Georgo valójában a  8 éves féltestvére.  Gatto habozás nélkül örökbe fogatta a kisfiút.

    Gatto megértette, hogy  Babi néni az árvaház kulcsáról beszélt végig, és a jövője a testvére felnevelése.  Nagyon jól megvoltak Georgo-val és már egyre kevesebbet foglalkozott kétes üzletekkel Gatto, inkább nyitott egy éttermet, hogy a kisfiú ne veszítsen el még egy hozzátartozót és ne kerüljön vissza az árvaházba.  Gatto azóta is minden nap köszönetet mond az Istennek hogy találkozott Babi nénivel.

A csomag

Maya unottan pakolgatta a cigarettás dobozokat. Egy Nemzeti dohányboltban dolgozott, a Deák Ferenc téren, de utálta a munkáját. Mindent utált, aminek nem volt köze a tánchoz és az énekléshez, ezért is tartották sokan flegmának.

            - Helló – lépett be az üzletbe egy fiú. Ránézésre úgy tizenhét éves volt, középmagas, barna hajú, elnyűtt ruhájú és szemüveges. A kezében egy narancssárga focilabda volt, ami tiszta sár volt. Maya pontosan tudta, hogy ki ez a fiú, látta már a közeli árvaházban focizni a többi fiúval.

            - Mit akar? – kérdezte Maya.

            - Egy doboz kék Multit – felelte a fiú.

            - Te hány éves? – tette karba a karjait a lány. Pontosan tudta, hogy Pisti kiskorú, különben nem élt volna az árvaházban.

            - Ne csináld már – nyögött föl Pisti. A következő pillanatban a saras focilabda kicsúszott a kezéből, leesett a földre, majd tovább pattant az energiaitalos hűtőre, ami szintén sáros lett, és még fel is borult.

            - Mi történt? – jött ki a tulajdonos, Vili bácsi. – Mi ez a kosz?!

            - Én nem takarít föl – jelentette ki Maya.

            - Elejtettem ezt a sza… a labdámat – felelte Pisti.

            - Maya, takarítsd fel, te meg mit tűnj el innen kölyök – morogta Vili bácsi.

            - Én nem takarít föl, ő csinál mocsok – ellenkezett Maya, azzal leült a kassza mögötti kis székre.

            - Az én alkalmazottam vagy, és amíg itt dolgozol, megcsinálod, amit mondok! – csattant fel Vili bácsi. Maya morogva levette a nyakláncát, ebből is látszott, hogy nagyon vigyázott rá. Gyönyörű ezüst lánc volt, egy apró szív alakú, kissé domború medállal, aminek az elejébe egy apró piros követ illesztettek.

Fancsali képpel hátravonult és kihozta a felmosót és a vödröt, majd undorral eltelve elkezdte maszatolni a sáros foltot a padlón. Vili bácsi elégedetten bólintott egyet, majd visszatért a hátsó szobába, tovább leltározni.

            - Segítsek? – ajánlotta fel Pisti.

            - Törőd magad dolga – felelte erre a lány, majd a felmosó orrával arrébb lökte a fiú labdáját.

            - Bocs a rendetlenségért – próbálkozott tovább a fiú. Tizennégy éves kora óta szerelmes volt Mayába, teljesen oda volt érte.

 - Volna kedved eljönni velem valahova holnap? – bökte ki végül Pisti.

            - Nekem táncóra van – felelte Maya felé sem fordulva.

            - Holnap után? – reménykedett a fiú, közben a labdája újfent önálló életre kelt, összesarazva az egész üzletet.

            - Vidd már el labda – sóhajtotta Maya. Pisti erre szó nélkül felkapta a labdáját és kirakta a boltból. Éppen vissza akart fordulni a lányhoz, amikor Vili bácsi újfent megjelent:

            - Itt még mindig ekkora mocsok van?! – kérdezte vörösödő fejjel. – Maya igyekezz már! Neked meg megmondtam kölyök, hogy tünés!

            - Csinál már, csinál, nyugalom – intette le Maya az öreg boltost, mire az dúlva-fúlva, káromkodva visszament hátra. A fiú megijedt az öreg boltostól és inkább elszelelt, vissza az árvaházba.

Maya dudorászva feltakarította a sarat és rendet rakott az energiaitalok között. Ha nem dolgozott volna, akkor énekelt volna közben, hisz azt is ugyanúgy imádta, mint a táncot. Miután végzett visszarakta a nyakláncát és leült a kassza mögé, a helyére.

- Ezeket pakold ki – tett ki egy nagy kartondobozt Vili bácsi. – Most.

- Jól van, nyugalom, nem kell idegesség – felelte Maya vigyorogva. Üldögélt még két percig, majd feltápászkodott és elkezdte pakolni a cigis dobozokat.

A következő tettét később még Maya sem tudta megmagyarázni magának. Fogott egy doboz kék Multit, lehúzta a kasszánál és kifizette a saját pénzéből, majd elrakta egy borítékba. A címzés részéhez csupán annyit írt, hogy Pisti. Amikor végzett a munkával, hazafele az árvaház felé került és bedobta a kis csomagot az árvaház postaládájába.